Karcsi barátommal lassan 15 éve horgászunk együtt és mindkettőnknek egy tíz kiló feletti RSD-ben fogott ponty adta meg a lökést, hogy elinduljunk a bojlizás irányába. 1,5 éve bojlizunk aktívan és próbáljuk elsajátítani a szükséges tudást és módszereket. Kiállításokra jártunk és szívtuk magunkba a fontosabbnál fontosabb információkat. Lényegében az egész telet azzal töltöttük, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb tudást szedjük fel magunkra, és célunk az volt, hogy az idei évben pár komoly túrán szép eredményeket érjünk el. Így szerepel a terveink között a Balaton és Pölöske is, de kezdetnek úgy gondoltuk, hogy az első komolyabb túra egy kis versenyzés legyen, amire tökéletesen alkalmasnak tűnt az I. AHK 72 órás kupa a KOI2 tavon, Nyékládházán.

Terbe István

A történethez hozzá tartozik, hogy 8 hónappal korábban már megfordultunk itt egy dobálós baráti versenyen, és mivel eléggé felkészületlenül érkeztünk, fogott hal nélkül kellett távoznunk… viszont sok dologra ráébredtünk, valamint nem feladtuk és eltemettük a dolgot, hanem megfogadtuk, hogy visszatérünk még ide. Egész télen készültünk és finomítgattuk a szereléseinket, majd úgy döntöttünk, elindulunk a tavaszi behúzós versenyen, de előtte még egy teszthorgászatra lenézünk. Így is tettünk, de sajnos ezúttal is csak gyenge eredményeket értünk el, bár azon a hétvégén az egész tavon az láttuk, hogy nem megy a hal. Ismét keserű szájízzel indultunk haza és eléggé aggódni kezdtünk a két hét múlva esedékes verseny miatt.

A 4-es hely miénk

Eljött a verseny ideje. Csak reménykedni tudtunk, hogy két ilyen sikertelen túra után most eljön a mi időnk is végre, hogy magunknak is be tudjuk bizonyítani, hogy a befektetett energia megtérül, és egy szép eredménnyel tudunk távozni. A sorsolásnál Karcsira bíztam a húzást. Ez nem alakult rosszul, a 4-es helyet húzta, ami ugyan nem a legjobb, de nem is legrosszabb, de a tó „jobbik” felének határán van. Lényeges körülmény, hogy 9 csapat indult és 11 hely volt kijelölve, így kettő üresen maradt. Szerencsékre ezek pont a 2-es és 3-as helyek voltak, így balra tőlünk üresen maradt két horgászhely, amit ki kellett tudni használni. Fontos, hogy az üres szektorokba áthúzni szigorúan tilos volt.

Valami szépen lassan elkezdődött

Ezúttal másképp alakultak a dolgok: ugyan most sem indult el könnyen a pontyok megfogása, de 24 óra eltelte után a 3. helyen álltunk, amivel teljesen elégedettek voltunk. Azonban éreztük, hogy ebben a történetben most sokkal több van. Radarozás során a túlsó parttól 10-20 méterre találtunk egy púpot a mederben, amire ha letettem a szerelékem, legrosszabb esetben 1 órán belül garantáltan elhúzták a bajszosok. Pellettel és bojlival szép folyamatosan etetve sikerült őket kicsalni az üres szektorokból. Fontos volt, hogy tovább ne is menjenek, ezért az etetést egy hosszú sávban a partra merőlegesen végeztük, ami jól is működött.

Az első páros képünk itt készült, ezt mi sem gondoltuk volna

Fárasztunk, és most nem egymást

Gyönyörű vendégek érkeztek

Egymás után jöttek

Egyre gyakoribb volt a páros kép is

A második estére aztán nagyon megindult nekünk, lénygében folyamatosan húztuk a halat, aminek az lett az eredménye, hogy a 3. helyről az 1. helyre léptünk, pedig 24 óra után még közel 25 kg lemaradásunk volt az első helyhez képest, 36 óra után meg már több mint 57 kg előnyünk volt a második helyezetthez képest.

Folyamatosan készültek a páros fotók

Hibátlan és gyönyörű bajszosok lakják a tavat

Sikerült egy hármas fotót is csinálnunk

A csapatoknak lehetett egy segítőjük, így mi Marci barátunkat kértük meg, hogy csatlakozzon. Nagyon fontos szerepe volt, amikor erőnk már a végét járta, mert ilyen tempós versenyt ketten nehéz végigcsinálni.

Természetesen mindenki szabadon távozhatott

Úgy voltunk vele, hogy itt addig kell ütni a vasat, amíg forró, ezért nem állunk meg egy pillanatra sem, mert nem lehet tudni, meddig van az etetésen a hal, és ki tudja, lehet, hogy másnak is beindul. Közben előbb Karcsi megfogta a verseny addigi legnagyobb halát, majd nem sokkal később jómagam is fogtam egy 15,32 kg-os gyönyörű tőpontyot, ami később a verseny legnagyobb hala lett.

A legnagyobb mérlegelése

A verseny legnagyobbja 15,32 kg

Pompás színei voltak

Nem tudtam vele betelni

És a távozás

Egy spanyol pikkelyes vendégünk is akadt

A páros fotók már megszokottá váltak

A verseny vége felé aztán már egyértelmű volt, hogy ezt a győzelmet nem lehet elvenni a tetemes előny miatt, de mint megtudtuk, még versenyen itt soha senki nem fogott 300 kg feletti mennyiséget, így az utolsó órákban ez volt már a célunk, és végül még ez is összejött, aminek felettébb örültünk!

A legszebb pillanat

Még egy bukfenc a merítés előtt

A legkisebbeknek is örömet okoztunk

A rendkívül erős pontyok miatt gyakori volt a csónakázás

Külön ki kell emelni, hogy rendkívül jó erőben lévő pontyokat rejt az egykor bányató, ajánlott mindenkinek jól felkészülni a heves kirohanásokra. Ez főleg úgy volt érdekes, hogy a víz mindössze 13 fokos volt, ami nem mondható igazán magasnak.

Büszke csapatunk a díjátadón

Több mint 300 kg fogott bajszossal nyertük a versenyt úgy, hogy a második helyezett majdnem 130 kg-mal maradt el tőlünk. Úgy gondolom, ezt lehet magabiztos győzelemnek nevezni.

És amit nyertünk…

Ahogy elhangzott a dudaszó és vége lett a versenynek, elmondhatatlan érzés kerített minket hatalmába… Azok után a sikertelen pecák után, amiket itt átéltünk és becsülettel végigcsináltunk, most valami egészen más élményben volt részünk! Sikerült nyerni és a legnagyobb hal is a miénk lett! Nagyon boldogok voltunk és ismét rengeteg fontos dolgot tanultunk. Úgy gondolom, ez is azt bizonyítja, hogy a kitartás és a türelem a bojlizás világában elengedhetetlen a sikerhez!

Írta: Terbe István
Fotók: Krenkó Károly, Studer Márton, Urbán László